...álmatlan csontok, ne is kérdezd...

Rosszul vagyok... egyszerre kavarog bennem 50 ezer érzés... mégis egyszerre szakad darabokra a lelkem... félek és fázom és éhes vagyok, pedig már... nagy vagyok... elvileg meg kéne oldanom mindent, de nem megy, nem megy, nem megy, nem megy, nem megy!!!!!!!!

Félek egyedül kimenni a k*rva lakásból... egyszerűen rettegek... pedig kaját kéne venni  a kutyának meg bérletet... nekem ez miért olyan nehéz?

És valahogy olyan kihalt minden... L. 5 napja nem írt, E. napok óta nem volt neten... a szomszéd lányok pedig élik az életüket... olyan szépen és pedánsan, ahogy kell... ahogy kéne... ahogy nekem is kéne....... de nem megy, nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem

Fáj minden lélegzetvétel... de nem merek.............. nem merek csinálni semmit... félek a zenétől, a rajzoktól és mindentől.....

But it's hopeless
Hopeless
You're hopeless
Oh father
Please father
I'd love to leave you alone
But I can't let you go

Oh father
Please father
Put the bottle down
For the love of a daughter

Don't you remember
 I'm your baby girl
 How could you push me out of your world
 Lie to your flesh and your blood
 Put your hands on the ones that you swore you loved

Don't you remember
 I'm your baby girl
How could you throw me right out of your world
 So young when the pain had begun
 Now forever afraid of being alone

Hű... többször változik a hangulatom, mint akármikor.

És hű... még mindig vannak 'barátaim', ami elég durva...

El sem hiszem, hogy vannak olyan emberek, akik nem adják fel, ha rólam van szó... a szomszéd lányt, néha olyannak látom, mint egy sáros térdű angyalt... lehet, hogy kissé szentimentálisan hangzik, de megmentette az aznapi álmaimat... csupán azzal, hogy létezik... pedig én tényleg mindent megteszek annak érdekében, hogy megbántsam a körülöttem lévő embereket ^^"

Mert az emberek olyan félelmetesek... hát ez van......

Egyszerűen nem értek semmit... valamikor azt hiszem, á, végre megvan, aztán koppanok.

Totálisan leblokkoltam... vége. Kész. Nem értem magamat. Gyűlölöm, hogy körülöttem mindenki él. Mindenki jobb és szebb és mindenkit jobban szeretnek... de a legrosszabb, hogy már könnyem sincs.

Viszont van új csomag pengém... de ha arra gondolok, hogy használom, akkor a tükörképem kiröhög és szembeköp... néha úgy érzem, nem is élek.

Annyira fáj ... az élet... de fel kell kelni és menni kell a buszra xxx

Hű, újrakezdés. Egyszer már írtam... bár jó kérdés, hogy minek. Aztán jobbnak láttam kitörölni. Talán ennek is jobb vége lenne, ha már ez sem kerülne az emberek szeme elé, de ez van...

Most épp félek, na de mikor nem? xxx